Honnan származik valójában?

A valóságban ez a jellegzetes só nem a Himalája csúcsairól, hanem a tőle több száz kilométerre délre, a pakisztáni Salt Range hegységben található Khewra (ejtsd: Kévra) sóbányából származik.

Ez a világ egyik legrégebbi és második legnagyobb sóbányája. A „himalája" elnevezés tehát egy elterjedt kereskedelmi elnevezés, amely a tágabb ázsiai régióra utal. Érdekesség, hogy a Khewra sóbányákat évente körülbelül 230 000–240 000 turista látogatja.

Mitől rózsaszín?

A válasz a geológiában rejlik. A só jellegzetes színét a benne nyomokban megtalálható vas-oxid adja – lényegében ugyanaz az ásványi anyag, ami a rozsdának is a vöröses színét kölcsönzi.

A „84 ásványi anyag” és a tudomány

Gyakran találkozni azzal az állítással, hogy a só különleges egészségügyi hatását a benne lévő „84-féle ásványi anyagnak” tulajdonítják.

Érdemes azonban közelebbről megnézni, mit mond erről a tudomány: a tudományos tény az, hogy mint minden étkezési só, ez is főként nátrium-kloridból áll.

Bár a kémiai elemzések valóban kimutatnak nyomokban más elemeket is (ezek adják a színét), ezek mennyisége annyira csekély, hogy a napi tápanyagbevitelünkhöz (a nátriumon kívül) érdemben nem járulnak hozzá.

Ezért fontos, hogy a sót – a nátrium-szükséglet fedezésén túl – ne tekintsük egyéb ásványianyagforrásnak, hanem fűszernek.

Tudtad? A só mint fizetőeszköz.

A sónak valaha pénzértéke volt! Az angol „salary” (fizetés) szó a latin „salarium”-ból ered, ami a római katonák só-adagját (vagy az annak megvásárlására kapott pénzt) jelentette.

Akkor miért szeretjük mégis?

A válasz egyszerű: ez egy finomítatlan kősó. Ez azt jelenti, hogy a bányászat után nem esik át kémiai tisztítási vagy fehérítési folyamatokon, és (legalábbis az általunk forgalmazott verzió) adalékanyag hozzáadása nélkül készül.

A választás mellette tehát a tiszta íz, a természetes állapot és persze az esztétikum mellett szól.

...És valljuk be: egyszerűen gyönyörű! Csodásan mutat egy átlátszó sódarálóban az asztalon, és ropogós textúrát ad az ételeknek.